Olvasóvá nevelés

Janikovszy Éva művei alapján született olvasó/olvasó született: Bevezető
Janikovszky Éva állandó fiúhőse szinte egy generáció gyermeknyi és felnövekvő nemzetnyi gondolatát jeleníti meg. Olyan társadalom volt, ahol már elkezdett kiemelkedni és kamaszodni az olvasásalapú tudás, tanulás. De nem volt mellőzve a mindennapi tapasztalatokon múló gyakorlatorientált elsajátítási készség- és képesség alakítás. A megjelent könyveknek „szaga” volt, számomra ez ma már igazi illatfelhő. Ez az én kedvenc „parfümöm”.
Jellemző vonásként jelent meg az is, hogy a művészek kevés eszközzel voltak képesek „mesélni” és általa segíteni az olvasásszeretet. A tankönyvek is kevesebb szövegrésszel rendelkező tananyagot, de annál több információt közvetítettek. Az élet „lemezének két oldala” hozott nagyon nehezen élhető társadalmi változásokat, kríziseket, de minden területen fejlődést is generált: lemezből kazetta, cd és még mi jön ezután. Gyakran hallhatjuk a most nevelkedő gyermekektől, hogy ez már lejárt lemez, unalmas, azóta sok minden más lett, már a cd világ ideje is lejárt, pedig nemrég született. De őszintén elmondhatjuk a gyermekeinknek is, hogy a felület és a feltételek valóban változtak, de „akár hiszed, akár nem” kedves olvasó, ugyanazok a problémák, nehézségek és szép élet zajlik, csak máshogy. Régen háború volt, most internetes háború van. Akkor tárgyilag nélkülözésben éltünk, most viszont a felhalmozott tudatlanság és rossz beidegződésű mentalitás képes társadalmi szegénységet okozni akár az olvasóvá válás területén is. Itt az ideje elgondolkodni azon, hogy miért van ennyi gyenge iskolai eredmény, figyelemhiány, idegrendszeri éretlenség, beszédértés és beszédészlelési probléma, tanulási diszfunkcionalitás. Így nehéz az olvasásnak kialakítania az egyénben az örömforrást, amely felnőttkorra erőforrássá nőhetné ki magát.
Janikovszky Éva könyveinek nagy titka, hogy lelkileg képes volt azonosulni a korosztályokkal, gondolataikkal, érzéseikkel. Ez az empatikus képesség igazi csodákat, lélekelemzést, kultúrát, olvasóvá nevelést varázsolt a sorai közé. Ha a műveiből indulok ki, akkor elmondhatom, hogy az olvasóvá válás útja hosszú és nem az iskolai padban kezdődik. Ha jól járjuk az útját, akkor előbb-utóbb igazi „Aranyesőben” lesz részünk. „Ősszel minden gyerek beléphetne a pocsolyába, de én lépnék bele a legmélyebbe, mert én vagyok az apukája!” .Amikor annak idején a három gyermekemet olvasóvá neveltem, ezek a pocsolyás sorok után kimentünk az esőbe pocsolyázni. Felruháztam őket esőkabáttal, csizmával és elindultunk a pocsolyák talaján. Egyikből ugráltunk a másikba és érdekes gyakorlati tapasztalást jelentett mindhármuknak, amelyet hatalmas öröm kísért. Egyik gyermekemnek az volt a móka, hogy minél nagyobb fröccsenést okozzon. Másik gyermekemnek pedig az, hogy úgy ugorjon, hogy a kifröccsenő víz a pocsolyába essen vissza. A harmadik gyermekem pedig pocsolya távolugrást hajtott mindegyiknél végre addig, amíg az egyikbe nyakig elsüllyedt. Szerencsére a reflexei jól működtek és a megmaradt beton szélébe megkapaszkodva nem történt baj, én azért nagyon megijedtem. Kimosta az eső a beton alatt a földet és egy hatalmas mély lyuk tátongott a biztosnak vélt talajon. Nem lett tőle lelki sérült, nagyon szeret olvasni és nem kerüli a pocsolyákat. Sőt tudom, hogy a gyermekével is ezt fogja tenni. De hatalmas tapasztalatot adott. Nekem azt, hogy még szükséges fognom a kezét, mert nem rendelkezik kellő átlátható biztonságos tapasztalattal, neki pedig azt, hogy még ne engedje el a kezem, mert az veszélyes is lehet! Ezeket a tapasztalati tanulásokat gyakorlatban meg kell szereznünk ahhoz, hogy értő olvasók és hallgatóvá váljunk. Ha nincs élmény, akkor élvezhetetlen az olvasás. Ha nincs tapasztalat, akkor nem érthető a szöveg. Ha nincs tapasztalati tanulás, akkor a tankönyvek sorai előbb utóbb elkopnak, unalmassá válnak és a belső érdeklődés hiányával megjelenik az olvasási érdeklődés csökkenése is!! Ez valódi veszélyforrás a mai társadalom talaján!
Az olvasóvá nevelés hamuba sült pogácsája
A hamuba sült pogácsát – melyet minden útra kelő olvasó megkap a szüleitől – nem a gyorsétkezdéknek kell kisütnie a társadalomban. A hamunak abban az izzó, meleg, sötétben is biztonságot nyújtó családi tűzfészekben kellene keletkeznie, amit a család képes nyújtani. Itt kell kisülnie a pogácsának. A családi fészkekben sok a kialudt tűz, ahol már nem sül pogácsa.
Született olvasóvá nevelés hamuba sült pogácsájának receptje:
kétmaroknyi öröm és várakozás méhen belül; nagyobb adagnyi elfogadás és szeretet megszületése a gyermek születésével; egy zsáknyi biztonságot teremtő kötődési időszak megélése; mérhetetlen mennyiségű szerető- és kísérő nevelkedést biztosító gyermekkor; egy csomagnyi hiteles minta és példa a kiskamaszoknak; egy kenetnél többnyi segítő és támogatói környezet az iskolában; egy jó kis adag belső olvasói motiváció fenntartása serdülőkorban; felnőtté válás életszakaszaiban pedig az interiolizált, belső értékké válás „pirítási” funkciója, amely csak rövid ideig tarthat!!
Olvasóvá nevelés sütési ideje: 18-20 év. Kérem, időben engedje el az útjára a gyermekét ahhoz, hogy felnőjön ezen a területen is!
Az olvasóvá nevelés születésének méhen belüli korszaka avagy született olvasó: Ma már a kutatások sok támpontot adnak számunkra, hogy miként is lehet segíteni születendő gyermekünk olvasóvá válás útját. De nagyon fontos, hogy ezt ne tankönyvszerűen görcsösen tegyük, hanem szívből, ösztönösen és őszintén, mert akkor lesz a gyermekünk számára hiteles, ami egyszer aztán követendő példává válhat.
A növekvő pocakkal és a benne fejlődő mesebeli manóval/manóinkkal eljön annak az ideje, hogy az élet kissé lelassuljon és néha az idő kereke megálljon. Talán nem véletlen lassul le a kismama ritmusa, járása, ébrenléti igénye! Több pihenés ad egyfajta mentális elmélyülést, amellyel magtanul odafigyelni fejlődő gyermekének ritmusára, jelzéseire, kommunikációjára. Megfigyelés tárgyát képezi, hogy ilyen helyzetekben legyen szó olvasásról, vagy zenéről, a gyermek pár hónaposan képes megfigyelni és reagálni ezekre az ingerekre. Hiszen ő így ismerkedik a külvilággal, ami először számára az édesanyja. Hogy mit ért a szövegből, hát talán a tudattalanunk emlékezhet rá, de ilyenkor még nem lényeges, hogy értse, amit mondanak. A beszédértés nem az értésen alapul. A legfontosabb, hogy mit érez az édesanya annak hatására, amiket olvas. Nagyon sokszor hallok olyat, amikor édesapa olvas a pocaklakó gyermeknek a hasfal közelében dolgokat, ami aztán abban is segít, hogy máshogy is hallja a hangokat. Amikor egyik terápiás megbeszélésen alkalmaztuk a meseolvasást apai módon, megtapasztalhattuk azt, hogy az apuka a meseolvasás segítségével hogyan lett képes előcsalogatni magából a gyermeki ént és az érzéseket, ami segítette őt abban, hogy hiába nem látja a gyermekét, akkor is képes legyen beszélni hozzá.
Különböző törzsekben erre külön szertartásokat alakítottak ki. A megfigyelések azt vallják, hogy azok a gyerekek, ahol rendben zajlik a fejlődés a méhen belül, sokkal inkább értelmesebbek és érdeklődőbbek lesznek a külvilág felé. A rendszert itt kell és lehet kialakítani. Olvasóvá születés rendszerének az alapja a periódikusan ismétlődő olvasási szokások kialakítása. Érdemes hozzá az otthonainkban vagy egyéb környezetben kényelmes ülő- vagy fekvő alkalmatosságot keresni, kellemessé tenni ezt az időt, csodássá a pillanatot. Ha a felnőtt nem szeret olvasni, akkor olvasson a gyermekének mesét. De éppenséggel fejből is mesélhet, esetleg meséljen magáról, a gyerekkoráról, a terveiről vagy a világról.
Olvasóvá nevelés megszülésének pillanatai:
Bizonyos afrikai törzsekben szülés közben mesélnek a gyermeknek, hogy könnyebb legyen a fájdalom útja és az a gyermek szülessen meg, akit az égiek küldtek. Indiánoknál bizonyos beavatások és új életkorszak megszületésénél a törzsfőnök meséjével kezdték a szertartást. Civilizációs társadalmak megnyitóján mindig mesélnek valamilyen szimbolikus történetet a megértés érdekében. Láthatjuk, hogy milyen interkulturális jelentősége van az olvasóvá nevelés szimbolikus részeinek. Amikor világra hozzuk a gyermekünket, fordított akció történik: „a kettő az egyben” állapotból megszületik két új világ. Igen, az édesanya is világra jön. Nőből anyává, férfiból apává válás szerepei is megszületnek. Amikor az újszülöttek idegrendszeri érését vizsgálták, akkor sok érdekes tapasztalatot szereztek ezen a területen is. A biztonságos anyai-apai karok melegségét követnie kell – ha van rá lehetőség – a hangok és ritmusok világának. Nem hiába vagyunk ösztönösen arra kódolva, hogy „dajkahangon és dajka nyelven” szólaljunk meg akkor, ha valamilyen kicsinyke állattal vagy kisgyermekkel találkozunk. Ilyenkor lelassul a légzés, általa a beszédünk ritmusa is. A levegő másként hat a hangszalagokra, így megváltozik a hangunk. A gyerekek ezeket a magasabb hangokat jobban érzékelik eleinte, máshogy reagálnak rá, kellemesebb a testérzetük tőle. Ez a testvérekben is működik ösztönösen. Ha egy szülő idegesen ráförmed a gyermekére, hogy hagyja már abba a sírást, ez sokkal mélyebb hangon történik és más indulatot érzékel ezáltal. Ha ebből indulok ki, akkor azt elmondhatom, hogy az olvasóvá nevelés útján rendkívülien fontos a hangunk, ritmusunk és rövidebb szövegrészek használata. Bár a kisdednek legtöbbször nem mutogatunk még rajzokat, fotókat, azonban amikor zajlik az olvasás születésének az időszaka, akkor érdemes őket használni és a képek világában is elmélyedni. A részletekben való elmerülésében van a titok és ehhez idő kell. Amikor még a szövegrész, a betűk nem érdekesek számukra, sokat segíthetnek a rajzok vagy fotók. Élvezhetővé kell tenni a pillanatot. Van, aki közben folyamatosan mozog, és van aki úgy figyel, hogy egy helyben ül. A figyelem mindenkinél másként zajlik, de a nemek különböző fejlődési üteme is meghatározza. Janikovszky Éva írja: „Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék.” De a babakocsikat át lehet állítani, hogy séta és mesélés közben a gyermekünk láthasson bennünket: „Ha én felnőtt volnék, hátrafelé mennék az utcán”. Ezt kipróbálhatjuk iskolás korban is, mert egyedi és figyelemfelkeltő a gyermek számára. Kreatív történetet képes szülni, amely serkenti az olvasást!
„Szülés” nélkül nincs olvasóvá nevelés. Ez indítja el az élet útját. A szülés megállítja az időt, van egy menete, fájdalmas áldozatokkal is járhat, de az eredmény feledtet mindent. A gyermek csak akkor képes a világra jönni, ha az édesanyja követi, ahogy a gyermek megszületik. Van, akinél ez gyorsan zajlik, és van akinél lassan. Van, aki már alsós korban olvasóvá válik, de van aki csak felnőtt korára. Cél az, hogy mielőbb önkéntes választása legyen az olvasás, hiszen az iskolai oktatás ezen alapul, de ezt sok belső és külső tényező meghatározza. Ugyanakkor elengedhetetlen a szülő felelőssége, kitartása, türelme, körülményeinek és a ma legnagyobb kinccsé vált idejének biztosítása!
„Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad!”
Hiszen ők ma gyerekek, holnap pedig felnőttek. Amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra, hétfőre, jövő hétre, szabadság utánra…