ONLINE-OFFLINE „VALÓ VILÁGA” – MÁSODIK RÉSZ

01_2_online_offline

Jelenlegi online-offline cikkel elkezdem az előző cikkben megírt hídépítést, amelyhez szükséges a fiatal és az idősebb generáció aktív figyelme és részvétele.

Egy idézetet hoztam nektek Tari Annamária: Y generáció könyvéből:

„ A fiatal generáció számára viszont ez az élet (online), és úgy érzik, olykor igazságtalanul érik őket a vádak az olvasottságuk, kulturáltságuk, viselkedésük és kommunikációjuk miatt. Nem ők akartak ilyenek lenni. Beleszülettek ebbe a korba………..Mindannyiunk felelőssége, hogy megmarad-e a jó kapcsolat RÉGI és ÚJ között, és hogy segít-e az idősebb a fiatalnak és fordítva. Vagy lassan, de biztosan megindul az elszakadás, mert mindenki csak hajtogatja a magáét. Egyszóval érdemes figyelnünk egymásra.”

Hát ezt a szülő-tinédzser elszakadást tapasztaljuk rendszeresen a rendelőnkben, ami elkeserítő. Szomorú, mert felesleges szülő – gyermek vitatkozások a fiatalokat az elmagányosodás, visszahúzódás tengerére sodorják, ahol aztán biztos, hogy az online világban találnak némi vigaszt. Felesleges viták helyett együtt tanulást, tapasztalást javaslunk. Együtt fejlődve ráláthatunk arra, hogy mivel is foglalkozik a gyermekünk, vannak-e barátai, érdeklődési körei, mik a motivációi! Azok a szülők, akik folyamatos tiltással reagálnak a fiatalok online-os érdeklődésére, előbb-utóbb elveszítik velük az offline bizalmat és kapcsolatot. Emiatt hatalmas családi viták, ideges pillanatok és csapkodások vehetik kezdetét. Érdemes megelőzni és mentálhigiénés prevencióban gondolkodni. Előző cikkemben leírtam az online-offline világ „hídépítő” kapcsolódásának a fontosságát.

Most pedig szeretnék bemutatni két generációból két személyiségen keresztül egy kis online-offline kóstolót . Először a fiatal ifjú generációból egy alkotó hölgyet ismerhetnek meg, és utána egy tapasztalt, magát „veterán korosztálynak” nevező urat, aki már visszavonult a világból, így kéri a személyének a titokban tartását!

02_2_online_offline

Felnövekvő generációnkat jelen cikkünkben Tőkés Dóra képviseli. Dórit az őszi törökbálinti Tábitha gyermek hospice rendezvényen ismerhettük meg. Önkéntes tinédzserként édesanyjával együtt a meghirdetett jótékonysági gyűjtőakció keretein belül a saját osztályában játékgyűjtést szervezett, amit aztán személyesen el is vitt a Tábitha házba. Hát igen, „ezek a mai tinédzserek” nagyon helyesek és segítőkészek. Dóri is használja az internetes felületeket, de amikor a beteg gyerekeknek segíteni kellett, a „való világban”, akkor időt, energiát fektetett az önkéntes munkába. Azóta sok tapasztalatot szerzett és ennek köszönhetően a saját blog felületén létrehozott egy olyan csodát, kreatív alkotást, tapasztalati tudás tárhelyet, amit magam is érdeklődve olvastam. Ha a szülei a próbálkozó – szárnynövesztő-tanuló időszakában teljesen eltiltják az internetes kísérletezéstől, akkor nem válhatott volna valóra ez az egyedi „mesés csoda”. „Hogy készül az ibolyacukor?” részletes leírásával és gyönyörű fotóival nemcsak a barátnőjének mesélhet róla, hanem sok olyan tinédzsernek és felnőttnek, akik egy életen keresztül nem hallottak az ibolyacukorról! Elkészítéséhez  hasznos útmutatásokat ad, így bárki kipróbálhatja Dóri segítségével. Ez az offline térben megszerzett tapasztalat átadása az online segítségével. Én természetben nevelkedtem sok tavaszi ibolya között, mégis Dóri segítségével tanulhattam meg azt, hogyan készíthetek ibolyacukrot. Mindenkinek javaslom, hogy tekintse meg Dóri blogját, amelyet a következő linken megtalálhat: Dora’s Fashion, megtekinthető a https://doratokes.wordpress.com/ oldalon. Dóri ősszel újra részt vesz a jótékonysági rendezvényeinken más tinédzserekkel együtt, erről majd akkor tudósítunk mindenkit az online felületeken is.

Lépjünk egy másik életszakaszba, ahol a magát „veterán”-nak nevezett  generációt egy játékfejlesztő és kutató fogja képviselni Las Vegas környékéről. Őt személyes kérése miatt most Gábornak fogunk nevezni. Ahhoz, hogy gyakorlatias módon tudjuk segíteni a fiatalokat és a tapasztaltabb generációk hídépítését, Gábor segítségével részt vettünk egy idei Las Vegas-i multimédiás – vagy ahogy ő nevezi:„kütyü” – kiállításon. A gyermekeink nevelésének egy részét az új és a jövőbeli dolgok erőteljesen meghatározzák, így elengedhetetlen a széles látószögű képesség fejlesztése és az újdonságok beépítése. Mentálisan egészségben tartani magunk körül a dolgokat “tagadással és hárítással” nem lehetséges. Azonban fejlődő és törekvő egyensúlykereséssel annál inkább. A következő sorokban Gáborral készült interjúból olvashatnak egy részletet!

1.Kedves Gábor, idén a segítő központunk megbízásából részt vettél egy kiállításon, mivel nekünk nem állt módunkban ezt megtenni. Kérlek, mesélj azokról a technikai vívmányokról, amiket a 2015. januári International CES multimédiás kiállításon láttál!

„ Üdvözlök mindenkit a skypon keresztül. Nem gondoltam, hogy életem vége felé haladva még magyaroknak segíthetek. Köszönöm a megtisztelő bizalmat. Érdekessége a dolgoknak, hogy minden kiállításon elsősorban az újdonságokat keresik az emberek. Idén azt tapasztaltam, hogy a legtöbb fejlesztő és kutató inkább a technikák tökéletesítésére törekszik, hiszen sok alkalmazás és eszköz “kényelmes”, azonban vannak hátrányai,hibái, amik kényelmetlenné tehetik a felhasználásokat. Ilyen például a GYORS TÖLTŐ az új okos telefonokhoz, amelynek segítségével pár perc alatt feltölthetőek lesznek a telefonok. Azonban az akkumulátor kapacitása kisebb lesz, pár órára tervezték. Sokféle „okos” dologgal találkoztam, így sokkal okosabbnak érzem most már én is magam:

például LED IZZÓKBA épített HANGSZÓRÓKKAL vagy olyan OKOS KLÍMÁKKAL, amely spórol nekünk aszerint, hogy minden helységben más-más hőfokbeállításra képes. Nagy szimpátiát váltott ki a hölgyek körében a Parrot KASPÓ, hiszen Bluetooth-on keresztül lekommunikálja, ha a növény száradási szintje megemelkedett vagy valamilyen betegség megjelent. A kiállításon már erőteljesebben előnyben részesítik a VIDEÓ KONFERENCIÁKAT, amelyek fel fogják váltani a mai offline, és nagyon drága szállodai konferenciákat. De emellett láttam hatalmas felbontású TELEVÍZIÓKAT; 34 inch átmérőjű, 21:9-es képarányú ívelt MONITOROKAT; nagyon vékony és egyszerűen használható TÁBLAGÉPEKET, amelyek 3D felvételeket készítenek; faborítású, zenei hangulat alapján színváltós, érintős vezérlésű ZENELEJÁTSZÓKAT, amelyre csatlakoztatható az iPhone, de stream szolgáltatások (Spotify; Youtube; Deezer) is használhatóak. Amit azonnal elhoztam volna magammal egy kiadós étkezés után, az az OKOSŐV, amely igazodik az alakunk változásaihoz. Nekem már jól jönne! De a kiegészítőknél találtam olyan OKOS SPORTÓRÁT, amelyben benne van az edzői asszisztencia. Gogoro elektromos OKOS ROBOGÓVAL haza is mehettem volna, úgy működik, mint a Bubi. Egyik tinédzser kísérőm ki is próbálta az ELEKTROMOS GÖRDESZKÁT, amely testsúlyáthelyezéssel volt irányítható, akár a Segway. Természetesen még sok érdekes dolog volt a kifejlesztés – kutatói stádiumában, azonban figyelemreméltó, hogy milyen gyors átalakuláson megy minden keresztül. Én már öreg „motoros” vagyok, azonban próbálok mindennel „lépést” tartani, mert itt élni és lakni, ahol az életem befejezésére készülök, már csak online-on keresztül lehetséges.

Most már 40 éve kinn élsz, de figyelemmel követed és kutatod is az online világot. Mit javasolsz a szülőknek, akik ma gyermekeket nevelnek és jól akarják segíteni a felnövekvő nemzedéket?

„Találkozók átutazóban lévő magyarokkal és teljesen megdöbbent, hogy egy kissé nehezebben haladnak a korral. A történelem nem csak a múltban, hanem a jövőben is benne van. Én magyar vagyok és az is maradok, annak ellenére, hogy a világ másik pontján élek. Azonban fontos tudni, hogy a mentalitásunk, gondolkodásunk és a hozzáállásunk tesz bennünket egy helyben toporgóvá, fejlődésképtelenné vagy épp fejlődésképessé. Én egy olyan világban nevelkedtem, ahol nem volt semmilyen “kütyü”. Csak offline tapasztalat, természeti eszközökkel játék, hatalmas bunyók,hideg patakban fürdés és sok szorongás, hogy mikor viszik el váratlanul az apámat úgy, hogy soha többé nem láthatom. Ha idegeneket láttunk, haza kellett rohannunk és bujkáltunk! Nem beszélhettünk bárkinek bármiről, főleg arról nem, hogy néha olyan embereknek segítettünk, akiket a “történelem” üldözött. Anyám – amíg velünk volt – mindig azt mondogatta, hogy a régiek elmúltak fiam, újjá lett minden. Ezt el kéne tudnunk fogadni és azt is, hogy a felnövekvő nemzedék ha nem tanulja meg az offline tér tisztaságát és szépségét bevinni az online felületre, akkor elhalhat minden ami szép és jó. Ahhoz, hogy egyensúlyban tartsuk az életünkben e két tér tanulási fontosságát, meg kell tanulnunk mozogni az online-ban is. Ez idő, türelem, tapasztalat, kísérletezés, szárnyak nyitogatása és kipróbálása. Nálunk dolgozó pszichiáterek az újkor önismereti útjának nevezik. Olyan helyen élek, hogy boltba nem áll módomban járni. Mindent online módon intézek, vásárlok, kutatok, nem kis stressztől megkímélve magamat. Ráadásul így olcsóbb a mindennapos életben tartásom. No meg a környezetemet is az állandó autózástól és benzinhasználattól kímélem. Ha ételt rendelek, akkor tudatosan és átgondolva teszem, így sokáig elegendő. Feltöltöm a kamrát és nem járok heti szinten áruházakba vagy a városba. Kis tengerparti „viskóm” falucskájában pedig megveszem a kenyeret és a zöldség-gyümölcsöt, no meg egy kis „lelki fröccsöt”! Ha nem haladnék a korral, nehezebb lenne az életem. Mondhatnám azt, hogy én már öreg vagyok, nem kell ezzel foglalkoznom. De ez nem így van! Még élek, és addig fejlődnöm kell, szükségszerűen fejlesztenem kell önmagam! Az élet bringapályáját végigjártam a “beépített GPS” alapján, a hátralévő időszakban nem állok meg, csak már lassabban és óvatosabban “tekerek”!

Így viszont kiegyensúlyozottan, az életemmel megelégedve megengedhettem magamnak, hogy 79 évesen visszavonulva éljek, megbékélve minden fejlődési vívmánnyal. Nem maradok ki semmiből, hiszen ha már a lábaim nehezebben visznek majd az offline világban, akkor az online „házhoz” hozza mindazt, ami az életben szükséges számomra. Haladás, fejlődés, változás és tapasztalati tanulás az online-ban is fontos! Hány idősödő barát – akiket az élet messze sodort egymástól – tarthatná a kapcsolatot akár heti szinten is az online felületek segítségével!! Azt látom, hogy főleg európai probléma az online-offline „háború” és nincs megbékélés! A “háború” sokszor standard kifejezésekkel kezdődik: “Ne gépezz már annyit!” “Ezerszer megmondtam, hogy kapcsold már ki!”. Aztán a szülők megunják és eltiltják. Ezáltal a fiatalok nem kommunikálnak a barátaikkal, akik főleg közösségi oldalakon tudnak időhiány miatt találkozni. A túl sok tiltással megfosztják valami újtól, amire felnőtt korukban szükség lesz! Hát ezt nem kéne, mert a gyermekeink “világgá” mennek! A teljes és hosszan tartó tiltás nem jó keret! Én pedig köszönöm szépen Polus Enikőnek, hogy életem vége felé haladva részt vehettem a segítő központ offline-online megfigyelésében, kutatásában és eljátszhattam , hogy újra tudósítok magyar embereknek és a szülőföldem népének! Mindenkinek egészséges fejlődést kívánok! Aggastyán fejemmel azt üzenem, engedjétek a gyermekeiteket abba az oktatási és nevelői légkörbe, ahol a kreatív önmegvalósítás az alap, illetve az offline-online együtt van használva a mindennapokban. Szeretettel, egy visszavonuló kreatív offline-online fejlesztőtől!”