ONLINE-OFFLINE “VALÓ VILÁGA”

Online – offline témában az emberiség véleménye kettészakadt. Így a hozzá fűződő viszonyunk is hamar ingatag talajra került. Egyik pillanatban még örömmel használjuk az online felületeket, mert megkönnyítette a mindennapjainkat , a következő momentumban pedig elátkozzuk, mintha mindenről a rendszer tehetne, és nem a felhasználó.  Gyorsan érkezett, berobbanó formában terjedt el és oly mértékben fejlődött, ami követhetetlenné vált sok ember számára. Generációs háborút indított el a mindennapi életünkben. Jelenleg még a társadalmak egy része csak tanulmányozza, miközben egyre gyorsabban fejlődik és változik rövid időn belül. Nagyon komoly technikai vívmányokat fejlesztenek jelenleg is az emberiségnek.

 

ferfi gepnel

Sokan használják az online világot, mégis mindenki azt érzi, hogy valami rossz dolgot alkalmaz, ha internetezik, tévézik, számítógépezik, tablettezik, facebookozik stb. Aki mások előtt felvállalja, hogy aktív használója, azt lenézik azok, akik nem alkalmazzák. Akik nem élnek ezzel a lehetőséggel a mindennapokban, ők erős ellentáborként harcolnak a rejtett világ ellen elítélve azokat, akik ezt megteszik. Pedig a legtöbb munkakör és ellátás (orvosi, pedagógiai, hivatali ügyintézések) már a számítógépre és az online felhasználásra építi a szolgáltatásokat. Sokan munkakörükből adódóan nem is tehetnék meg, hogy mellőzik az ilyen típusú tevékenységeket. A felhasználók és a nem használók tábora feleslegesen ítélkezik egymás felett, hiszen nem látunk bele egymás munkakörébe és életébe. Van, akinek mellőzhető és van, akinek nem. Olyan feszültségeket és vitákat generál még a felnőttek között is, ami miatt most útra kelünk jelen cikkünkben és felvállaljuk ennek tabudöntögető határait.

Magam is felneveltem három gyermeket és az összes online körüli problémába beleestem, vitákba beszálltam, tiltásokat és merev határokat kiszabtam, de a gyermekeim az őszinteségükkel nagyon fontos dolgokra megtanítottak. Magam, akkor jelentkeztem fel a facebookra, amikor rájöttem arra, hogy nem tudom mit kéne megtanítanom az ártatlan gyermekfelhasználóknak. Azóta megtanultam, mégsem lettem függő és napi szinten „ott lógó rossz ember”. Sőt jelen cikkhez is felhasználom a felületet, hogy az információkat gyorsan eljuttassam az emberekhez.

 

FRISS INFORMATÍV KUTATÁSOK ÉRDEKESSÉGEI:

online parban

Informatív beszerző kutatási tesztek alapján szinte minden felnőtt rendkívülien tudatos, odafigyelő és alig alkalmazza az online felületeket, sőt mély meggyőződése, hogy rossz dolog a használata. Azonban egy másik kontrollcsoportban épp az ellenkezője derült ki a magyar felnőtt társadalomról. Szinte alig van már valaki, aki nem használja valamilyen módon az online felületeket, de oly mértékben hárítja a felnőtt társadalom a felhasználási szokásait, amiként egy-egy tabu témát szokott lehasítani. Talán legutóbb ilyen mértékű hárításokat a szexualitás és a halál körüli témák kaptak. 10-15 évvel ezelőtt még a televíziózási szokások felmérésénél tapasztaltuk ugyanezt. Ezt a hárítást, hasítást próbálják a gyermeket nevelő felnőttek alkalmazni a gyereknevelés folyamán. A társadalmi tabutémáknál a legtöbbször használatos szó: a „nem szabad”. A teljes tiltás azonban még nagyobb érdeklődést vált ki a maga frusztrációjával. A szülő, amikor tehetetlen a gyermekének az online használatával kapcsolatban, dühöt érez és gyorsan dönt, cselekszik, letilt. Pedig a legnagyobb fogyasztói és felhasználói éppen a felnőttek. Szégyenkezve beszélünk róla, titkolózunk, mert meg szeretnénk felelni valamilyen kimondatlan idealisztikus sémának, ami tudattalan szinten beépült a felhasználói társadalomba. Közben pedig mindenki használja, alkalmazza, él vele valahol valamilyen módon. Mivel a középkorú felnőttek nagy része szülő szerepkörében van benne, úgy érzik, meg kell felelniük egy előző tiltó társadalmi elvárásnak: „nem szabad, rosszat teszel, elrontod a gyereked, csak rossz származhat belőle, inkább tiltsd meg neki, abból nem lehet baj; ha hagyod, rossz szülő vagy”..

 

KIALAKULT SZOKÁSOK ÉS NEVELÉSI ÖTLETEK:

A mindennapos gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy a családokban a gyerekeknek hagyják és engedik egy ideig a használatot (mobil, internetes játék, tablett, facebook, online felületek, televíziós műsorok), aztán a gyermek „kihúzza valamivel a gyufát”, a szülő dühös lesz, és azonnal letiltja hosszabb ideig a gyermeket a használatról mindenféle rációs elgondolkodás és átmenet nélkül. Csak úgy dühből, amely az embert szélsőségessé képes tenni a döntéseiben. Helyette érdemes inkább beiktatni megfelelő idő és tematikai kereteket. Ha a gyermek „rossz fát tesz a tűzre”, akkor először érdemes figyelmeztetni kommunikációban, és ha az nincs rá hatással, akkor előállni olyan szankciókkal, ami követhetők az életkori sajátosságoknak (legyen benne átmeneti idő).

Például:

  • teljesíthetetlen szankció: „Hónapokig nem engedlek még a gép közelében sem.”
  • teljesíthető szankció: „Mivel úgy tűnik nem figyeltél oda a kéréseinkre, emiatt a megbeszélt „szerződésünket” felbontottad. Két napra pihentetjük a gépet, helyette kitalálhatunk valamilyen közös programot. Közben elbeszélgethetünk arról, hogy vajon mi lehet az oka, hogy nem tudtad betartani azt, amit megbeszéltünk!”

Persze, hogy nehéz, hiszen az indulataink kordában tartásáról is szó van, de akinek sikerül felülkerekednie az érzett dühén és megnyugodnia, csodásan működő terület is lehet. Előtte persze meg kell kötnünk vele a szóbeli szerződéseket, amelyekre a következő cikkben adunk majd ötleteket is. Ehhez a következő cikkben adunk majd gyakorlati ötleteket is. Fontos, hogy legyen a gyermeknek lehetősége a csintalanság helyrehozatalára. Hogy végiggondolhassa a tetteit és új döntésekre lehessen tere, lehetősége. Nem könnyű erre figyelni, hiszen folyamatosan körbeveszi őket az offline térben az online használatára hívó eszközök. Ha apu telefonozhat a vacsoránál vagy anyu megnézheti minden este a kedvenc romantikus filmjét a tévében, Nagyi egész nap a rádiót hallgatja, tesó letölti a másnapi dolgozati tételeket, akkor az érintett gyermek miért mondjon le a baráti köréről, ha neki csak az online világban van ideje találkozni a barátaival, mert messzebb laknak. Nézzük csak, hogy ezelőtt mi volt és mi van ma a való világban, no meg mögötte!

 

EGY KIS OFFLINE TÖRTÉNELEM:

Kezdetben „vala” az ember: önmaga és a környezete. Dimenziók, idők, határért folyó hatalmi harcok, területfoglaló férfierőt próbáló háborúk, árván maradt gyermekek és mindent elviselő nők. Kiszolgáltatottságot és félelmeket gerjesztő természetfeletti erők működtek, amelyeket tarkítottak a mindennapos csodákkal határos tapasztalatok . Az emberiség szinte mindent túlélt, átélt, megélt és talpon maradt úgy, hogy körülötte a világ folyamatos belső és külső változásokon ment keresztül. Ha úgy vesszük, akkor felső hatalmi döntésre és gondoskodásra az özönvízben is túlélők voltunk az állatfajokkal együtt. A nap felkeltével ébredt az emberiség, napnyugtával nyugovóra tért. A természet adta lehetőség (napfelkelte és napnyugta) irányították a hormonszinteket és a neuronokat, így az ember ettől ébredt vagy aludt el. Mindig is volt egy irányítható nappali tudatos – és egy éjszakai irányíthatatlan tudattalan élete az emberiségnek. Ez így kerek és egész. A nappalok és az éjszakák, a tudat és a tudattalan tartalmak, a jobb és a bal agyfélteke, a belső és a külső én és változásai így egészítették ki egymást.

A nagy fejlődéssel és a városiasodással valami új kezdődött, hiszen a vízért már nem a patakra vagy a forráshoz kellett elmennünk, a vizeink beköltöztek a konyháinkba és a fürdőszobákba.

 

Mondhatni gombnyomásra vizet fakasztunk, mint a bibliai Mózes. Offline térből „házi online” térbe költözött a víz, az otthonainkba. Ezzel bizonyos kiszolgáltatottságot megszüntettünk és „természetfelettinek” érezheti a mélylélektanunk a jelenséget, hiszen nincs szükség külső segítségre, csak a saját működtető képességünkre. A fejlődés és a világ átalakulása megállíthatatlan folyamat. Mit kezdene ma egy ősember az emailjeimmel, vagy mit kezdenék én Nóé helyében, ha állatokat kéne összeterelnem? Hát nem tudnánk egymás feladatkörét ellátni egymás „dzsungelében”, hiába sürgetne bennünket az idő. Az emberiség a változásokat úgy élte túl, hogy optimálisan alkalmazkodott testileg és mentálisan. Közben megemlékezett a múlt értékeiről és interiorizálta az új korszakok tudását és tapasztalatait. A jelennek szüksége van a letűnt múltra és a beláthatatlan jövőre. A múlt offline módon zajlott, a jövőben viszont az online fog nagyobb teret hódítani. Érdemes lenne annyiban változtatnunk a mentalitásunkban, hogy maradunk az offline-ban zajló életben, azonban tanuljuk és tapasztalatokat szerzünk az online-ban. A saját tehetetlenségünk miatt pedig nem a gyermekeinkre haragszunk.

 

Talán 50 év múlva sokan nem fogják érteni ezt a cikket, hiszen elfogadott mindennapi tényező lesz az online segítségével interaktív módon tárgyalni, tanulni, játszani, vásárolni, hajszínt próbálni, relaxálni, körbenézni egy másik kontinensen. Olyan dimenziókat fejlesztenek, amiket mi most csak fantasy filmekben nézünk. Azért, mert nem tudunk róla, attól még léteznek. Ha az online kerettartásban és tartalmi dolgokban fegyelmezettek vagyunk, akkor a gyermekeinknek is mintaként szolgálhatunk. De az offline kereteket is fel kéne töltenünk új tartalmakkal. Ez viszont a felnőtt társadalom felelőssége! De sajnos ott tartunk, hogy azt sem tudjuk, kik laknak a szomszédban. A családfenntartó fáradt estére, hogy bringázni induljon késő délután a gyermekével. Anyuka pedig inkább megveszi a készen sütött süteményt sütés helyett hétvégére, hogy utol tudja érni magát a háztartásban. Ezek a tartalmak és a keretek. Senki „ne vegye magára”, magam is megteszem. Azonban be kell látnunk, hogy kevés optimálisan jól működő család maradt, aki ki tudja tölteni a gyermekei életét olyan dolgokkal délután-este vagy hétvégén, amik érdekesebbek az online felületeknél. Azt gondoljuk, hogy: „Bezzeg, ha az én szüleim engem elvittek volna wellnessbe, kezüket csókoltam volna.”  Ezek a mi igényeink és nem a gyerekeké. Miért akarna feküdni és pihenni egy gyermek a medence szélén, amikor a homloklebenyi fejlődésében még a serkentés és annak a „mozgolódós” magatartása dominál. Ilyenkor inkább odaadjuk a tabletet, mobilt, laptopot, hogy nyugton maradjon a nyugágyon, mi meg pihenjünk. Mi magunk és a rendszerek szoktatjuk őket rá, hiszen a töri lecke elkészítéséhez meg kell nézni a tankönyvben ajánlott várat; az önállósodás küszöbén álló gyermekünk felé az  aggodalmainkat úgy csillapítjuk, hogy okos telefont vásárlunk nekik, hogy tudjuk, merre járnak; vagy ha sokáig tart a bevásárlás, engedünk a nyomásnak és odaadjuk a telefonunkat, amin internet és letöltött játékokkal szórakoztatja magát a gyermekünk.

 

GYEREKEK SZENZITÍV FEJLŐDÉSE: „Offline háló szövés”

Egy nagyon fontos dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk: a gyermekek szenzitív fejlődésben lévő időszakban élnek. A neuronok olyan sűrű kapcsolati hálózat szövésében vannak, amik biztosítják felnőttkorra a terhelést, terhelhetőséget, lelki egyensúlyt, kreatív én kifejlődését és a képességi struktúra alapjait. Sok offline mozgásra, kreativitást fejlesztő perceptuális tapasztalatra, érintésre, társas kapcsolatra reagál az agy adekvát módon. Az online bábu gyors mozgása terheli a felhasználó személy idegrendszerét egy bizonyos idő után. Így nagyon fontos, hogy milyen időkeretet szabunk meg. Ha a szülő élvezi a gyermekével együtt a kirándulást, akkor megszerezheti az offline örömét és tapasztalatát. Ha rendszeresen hárít a gyermeki kezdeményezésre (nincs időm; most nem; majd ha végeztem…), akkor mielőbb belemenekül az online világba, mert az unaloműző, nyugtató, kedélyjavító, frusztrációcsökkentő. Ott mindig ráér valaki és meghallgatja őt, beszélget vele, megérti és reagál, esetleg likeolja. Így a magányt és az egyedüllétet csodásan, – de csak virtuálisan – ideig-óráig száműzheti.

 

RÉSZKÉPESSÉG PROBLÉMÁINÁL VALÓS ONLINE SEGÍTSÉG:

Azt se felejtsük el, hogy a részképességekben gyengébben teljesítő gyerekeknek viszont csodálatosan nagy segítség, ha a kötelező olvasmányt letöltheti és meghallgathatja. Sőt ha meghallgatás után még meg is nézi a filmet, akkor sikeres dolgozatot írhat a diszlexiás gyermek is. Részképesség zavarokban kifejezetten nagy segítség az online segítői képi értelmezés és vizualitáson alapuló memóriafejlesztés. A dysgráfiás gyermek pedig meg tudja írni a házi dolgozatot, hiszen a gép nagy segítője. A dyscalculiás problémákban pedig gyors ellenőrzés végrehajtható. De van olyan kliensem, aki csak havonta egyszer találkozhat itthon külföldi munkája miatt a gyermekeivel, azonban minden este skypon együtt töltik az idő egy részét. Gyermekei csodás édesapának tartják, úgy beszélnek és mesélnek róla, mintha minden este együtt lennének. Talán több élményük van, mint egy olyan családnak, ahol minden este együtt vannak az offline térben, de tartalom nélkül és kerettelenül.

 

ONLINE-OFFLINE HÍDÉPÍTÉS:

Zárszóként azt gondolom, hogy nincs jó vagy rossz megoldás, hanem egyfajta útkeresés zajlik az offline és online világ között.

Legyünk „hídépítők”, ami összeköti optimális módon keretekkel és tartalommal a két világot. Legyünk mi magunk is fegyelmezettek és töltsük újra az offline kereteinket olyan tartalmakkal, amitől jobb itt kint, mint ott bent. De ha átsétálunk az online oldalra, akkor előtte döntsük el, hogy mennyi időt töltünk majd ott és milyen céllal érkeztünk. Ha bevásárolni indulunk céltalanul és lista+ időterv nélkül érkezünk meg az áruházba, akkor bizonyára sok ideig tart majd az ott tartózkodásunk. Ha nem szabunk keretet a virtuális világban való benntartózkodásunknak, eltelik az offline reális ideje és órákig az online időtlenségébe rekedünk. Ebből már lehet függőség.

Először próbáljuk ki magunkon, érzékeljük meg azt, hogy az offline-ban  hozott döntések hogyan alkalmazhatóak az online-ban, és csak utána „okítsunk” másokat, tanítsuk a gyerekeinket.

Magam is visszatérek most az online területből offline világomba, hogy könyveket tanulmányozzak, megfőzzem az húslevest, amelynek az illata összegyűjti a családtagokat az offline világba, ahol az érintésnek neuronális ereje van, a szeretetnek pedig egyértelmű jelei.

Kedves olvasó, próbáld ki Te is!